Már órák óta utaztam, amikor végre feltűntek a ronda iparváros város első torz épületei. Az állomás budös volt és rideg. Bíztam abban, az iskolában barátságodabb kép fogad. Az ipari kémények tárgyában tartott tantárgyi vetélkedő, amelynek második napi fordulójára időben megérkeztem a hajnali busszal a szomszédos városba, tartogatott még számomra meglepetést. Az előző napi fogalmazás-írás után (a gyűjtőkémény szerkezete, kéménybélelés) most tesztlapokat kellett kitöltenünk. Szerepeltek rajta irodalmi és nyelvi kérdések, nem is volt velük nagyobb gondom, legtöbbször tudtam a válaszokat. De akadt néhány más jellegű feladat is, ezek inkább a tájékozottságunkat, általános műveltségünket szondázták. Itt nemegyszer elbizonytalanodtam, Haydnt tévesen barokk zeneszerzőnek jelöltem meg, és bizony nem tudtam, hogy a hajdani Bizáncnak mi a mai neve. Zavarba azonban mégsem ezektől jöttem, hanem amikor az állt a tesztlapon, hogy soroljak fel helyi kályhás mestereket, kémény építőket. A zavart nem maga a feladat váltotta ki belőlem, hanem a saját reakcióm. Elsőként ugyanis már oda is kanyarítottam nagy büszkén apám nevét - az ipari kémények konstrukciós kérdései terén ő első számú szaktekintélynek számított -, amikor elszégyelltem magam. Hogy is veszi az ki magát, hogy vele kezdem a listát. Kihúztam hát, és kollégáit kezdtem sorolni, elég sokat ismertem közülük személyesen is. A felsorolás végére aztán újra odabiggyesztettem apámat. De ezzel sem lehettem elégedett, micsoda dolog, hogy édes szülémet utoljára hagytam, mint valami szánandó sereghajtót, aki talán nem is igazi kémény szakértő, csak a fia protekciójával került fel a listára. Tudtam, hogyne tudtam volna, hogy apámat nem sokra tartja a szakma, épp elégszer vágta a fejéhez anyám ahhoz, hogy - bár engem akkoriban ez egyáltalán nem érdekelt - nekem is a tudatomba vésődjön. Ha utoljára hagyom, azzal én is csak rásütöm ezt a bélyeget, mintha elfogadnám a kéményseprők ítéletét, mintha őhozzájuk csatlakoznék apám ellenében, mintha lenézném azt a munkát, amellyel eltartja családját. Kihúztam hát apámat másodszor is. S hogy ne is látszódjon az űrlapon, kinek a nevét gondoltam kétszer is érdemesnek a törlésre, vastagon besatíroztam a nevét, így adtam le az űrlapot, a magam ejtette két szégyenfolttal, röstelkedve. Az utcára kilépve szörnyű szorongás kerített hatalmába, úgy éreztem, minden ipari kémény rám akar dőlni.

Ha csupán kellemes orrhangom révén is (már elküldtem a hangfájlt), de az idén is ott leszek a monstre költészeti rendezvényen, amely szeptember 29-én 15 órától kezdődik a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) és másnap hajnalig tart. Az előzetesen megkapott műsorrend szerint éjfél után elsőként kerülök sorra. 

Íme, a véglegesnek ígérkező lista: 

Áldozó Krisztián Aldó, Angyal Gyula, Aphonia, Babiczky Tibor, Bajtai András, Balázs Imre József, Balla D. Károly (hang), Balogh Attila (youtube), BARDO, Beáta Pozitiva, Berka Attila, Bíró József, Bittner Dóra, Bori Viktor, Borsik Miklós, Can Togay, Csehy Zoltán, Csepregi János , Csobánka Zsuzsa, Darvas Kristóf, Deák Botond, Dóra Attila, Dukay Nagy Ádám, Egressy Zoltán, Erdős Virág, Falcsik Mari, Faragó Kálmán, Fehér Renátó, Filip Tamás, G. István László, Garaczi László, Géczi János, Gerevich András, Györe Balázs, Halasi Zoltán, Hartay Csaba, Hegedűs János, Hong Nhung Nguyen, Horváth Kristóf, Ijjas Tamás, Kabai Lóránt, Kalász Márton, Kalász Orsolya, Kamondy Imre és barátai, Kántás Balázs, Kántor Péter, Kapecz Zsuzsa, Kele Fodor Ákos, Kemény István, Kemény Lili, Kerber Balázs, Kiss Benedek, Kiss Irén, Kiss Judit Ágnes, Kollár Klemencz László, Kozma György, Kőrössi P. József, Kövér András, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Ladik Katalin, Lantos László Triceps, Lator László, Lázár Balázs, Magyari Andrea, Márkos Albert, Mavrák Katalin Hugee, MC Zeek, Mesterházi Mónika, Molnár Péter, Murányi Zita, Müller Péter Sziámi, Nagy Márta Júlia, Nemes Z. Márió, Németh Péter Mikola, Nyilas Attila, Nyírfalvi Károly, Oravecz Péter + Szandtner Anna és Berki Szofi, Payer Imre, Peer Krisztián, Petőcz András, Rácz Péter, Rapai Ágnes, Reet Klettenberg, Roger Aquiles Lagniel Salas, Rónai-Balázs Zoltán, Sajó László, Schein Gábor, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Somogyi Aranka, Svetla Kjoseva, Szabó Márton, Szálinger Balázs, Szántó T. Gábor, Székelyhidi Zsolt, Szijj Ferenc, Szirtes Edina Mókus, Szkárosi Endre, Szűgyi Zoltán, Tábor Ádám, Takáts Eszter, Tamás Gábor Indiana, Tamás Zsuzsa, TG, Tokai András, Tolvaj Zoltán, Tomaji Attila, Tomaso Kemény, Toroczkay András, Tóth Kinga, Tóth Krisztina, Turczi István, Ughy Szabina, Ujj Zsuzsi, Váradi Péter, Vázsonyi János, Villányi László, Vörös István, Weiner Sennyey Tibor, Závada Péter, Zsille Gábor + Bárdos Deák Ágnes, Gyukics Gábor és Nagy Gabriella

Az idei rendezvény plakátja:

A legnépszerűbb póker játék: Texas Holdem

A felmérések és tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy kétség kívül ez a játékforma, azaz a Texas Hold’Em a közösségi póker játékok legnépszerűbb változata. Általában 2 és 10 közötti játékos vesz részt a játékban, habár elméletileg 22 játékos is játszhatná (23, ha nincsenek égető lapok). A legzártabb pókerjáték, a fogadások sorrendje állandó. Sokak felfogasá szerint a Texas Holdem póker nem szerencsejáték, hanem sport, melyben szerepet játszik a szerencse is.

Új póker-oldalamon írom:

Valahol mindig perdül a kocka és pörög a rulett szédítő tányérja, valahol mindig felveszi vagy lecsapja egy játékos a kártyalapokat, óvatos mozdulattal odább teszi a bábot a táblán, nagy gonddal számokat ikszel be a szerencsemezőben. Valahol mindig rúgják, dobják, elütik, megpöckölik vagy épp magukhoz szorítják a labdát, másutt biliárdgolyók koccannak, dominókövek illeszkednek egymáshoz, unalmat űznek a kirakott pasziánszok, összerakott puzzle-képek és kitöltött keresztrejtvények.Tudás és szerencse, öröm és bánat, csodálatos siker és megsemmisítő bukás, élet és halál forog a kártyán, golyón, kockán. Átok és áldás egyszerre ül az ember legősibb szenvedélyén – a játékon. (Innen: Texas Holdem póker)

Keresőoptimalizáló seo-munkámkeretében felújítottam ezt az oldalt:

Régi-régi oldal. Sokáig egyáltalán nem foglalkoztam vele - elkészítettem, feltettem rá pár mondatot - aztán magára hagytam. Sőt, egy időben elérhetetlen lett, akkor, amikor az ungparty.net domain előfizetését nem újítottuk meg. Aztán úgy döntöttem, mégis kell nekem ez a név. Azóta igen sok minden került alá, két blog és keresőmarketing tekintetében több igen értékes oldal. Az ungparty.net/karpatalja persze a Google-listán való jó szereplése és 4-es PageRank-száma ellenére nem tartozik a legértékesebbek közé - mert ugyan ki akarna például hirdetni rajta. Vagy mégis? Én mindenesetre megnyitottam a lehetőségét ennek, s tettem alá néhány további fontosnak gondolt weblapot: Kárpátalja - Zakarpattya