Kicsit feldobtam egy kárpátaljai irodalomtörténész blogját azzal, hogy számára hízelgő összehasonlítást tettem, kifejtve, hogy érvelése alapján a felemelt ujjával múltamra emlékeztető tudós blogíró engem bizony Boborjánra emlékeztet, aki hiába öltözött Jetinek, mégis kinevették azzal, hogy egyáltalán nem ijesztő. Válasza ez volt: De! – Nagyjából ilyen meggyőzően állít Csordás László különféle dolgokat, nyolcszor is leírva a nevemet. Ebből aztán kis vihar keletkezett a kárpátaljai magyar irodalom bilijáben, így megadatott nekem, hogy Cs. L.  alig olvasott és hótt unalmas blogját kicsit felpörgessem. A szerző sajnos csak pár napig sütkérezhet az általa kárhoztatott és szerinte az én asztalomat képező cirkusz rivaldafényében - azóta napi olvasottsága újra visszazuhant a 10 érdellődő alá.

A dolog azzal kezdődött, hogy egy furcsa meghívó olvastán meglepődve fedeztem fel rajta egy számomra korábban ismeretlen kárpátaljai irodalomtörténészt, no meg egy csomó írót. Az íróság fogalma persze eléggé tág, így aligha lett volna érdemes abba belemenni, milyen szakmai ismérvek alapján nevezhető valaki írónak, költőnek egy meghívón vagy bárhol másutt (később aztán mégis erre kanyarodott a vita, leginkább a facebook-bejegyzések nyomán). Ám afölött mégsem siklothattam el, hogy valaki mitől is lesz irodalomtörténész, mert ez talán mégis jobban köthető bizonyos kritériumokhoz és én azt gondolom, nem diploma teszi az irodalomtörténészt – még Kárpátalján sem. No erre atán a kárpátaljai Boborján kicsit felkapta a vizet és arra emlékeztetett, hogy az én első kötetem sem volt valami fényes. Ez persze igaz. De az is, hogy első néhány könyvkritikám megjelenése után bizonyára élénken tiltakoztam volna, ha egy plakáton irodalomtörténésznek neveznek.

Az Arvisurával kapcsolatban néhány évtizede felbukkant közlések, amelyek valamely igen homályos és zavaros, egyszerre finnugor és egyszerre hun-magyar őstörténeti mítoszhoz kapcsolódnak, s amelyekkel, mint rovósámánokkal a szkíta puszta, tele van az internet (meg a hőcipőm is), nyilvánvalóan óriási károkat okoznak a magyarságnak, hiszen valamiféle kiváltságot hordozó legősibb nép képzetét ülteti a fejekbe.

Nem kérem, nem a Szíriuszról jöttünk és nem menekültünk az Atlantiszról sem. Paál Zoltán kohász zagyva "irodalmi" művet alkotott, semmi köze a tudományhoz.

Egy hősi piréz nekirugaszkodással megpróbálom helyrehozni a dolgot: most azt teszem, hogy az arvisura kifejezéssel jelleg-rálényegítést végzek, ráhuzom ilyen-olyen létező vagy inkább kitalált fogalmakra, nyomomban szaporodnak az értelmezések, hekkelem au Anyahita Arvisurát, tíz röpke év, és már mást fog jelenteni. Akkor megtudjuk, mi az igazi Arvisura, de meg ám!

Kedves Barátom, Már két Póker-számot tördeltem be, tettem ugyan ezt nagy élvezettel, de több szakértő hatalmas furcsállására: szerintük (igazuk van!) a Word egy folyóirat tördelésére nem alkalmas. Szó se róla, hosszú félórákat kínlódok olyasmivel, ami profi tördelő programban pár kattintás. És ami ennél is nagyobb probléma: a Wordben nem lehet tükrözni, így csak papíreredetin tudom előállítani az anyagot, holott a nyomda pauszon szeretné megkapni, tükrözve. Nem baj, mert először is hadd kívánjak neked, családodnak és munkatársaidnak nagyon boldog újesztendőt, sok szerencsét kívánok a Budapest Póker Kaszinó minden munkatársa nevében!

És innen már azt is sejtheted, miért írok! De még egy kicsit maradok az autós utazásoknál és a sör ivásánál Budapest relációban. Több hozzáértő szakinál érdeklődtem serfőző programok felől. Akadt, aki a Venturára esküdött, de az pl. nem tud tükrözni. Volt, aki a PageMakert ajánlotta, s akadt, aki rábeszélés helyett a kezembe nyomott egy Paulaner-sör-könyvet. Ezt átböngésztem, s nagyon megtetszett.

Kezdtem érdeklődni beszerezhetőségéről, erre egy barátom felajánlotta: neki megvan ez is, meg egyenesen szuper! Nagy élvezettel kezdtem el vele próbasöröket készíteni, és ment is, bár észrevettem, hogy néhány beállítás nem működik, amelyek pedig a könyvben le vannak írva. Aztán megpróbáltam, és kiderült, hogy a budapesti autóbérlés és autókölcsönzés tökéletesen működik, sok örömöm telik benne. Igen ritkán fordulnak elő kisebb fennakadások, de még mindig sikerült megoldani őket, és – amire nagyon büszke vagyok – önerőből.

Az Arvisura-sör ivása és az autókölcsönzés így most már nálam összekapcsolódik. Ez akkor is igaz, ha időnként felsejlik a rémálom? Budapesten nem lehet parkolni, de a Hargitán igen. meg le is lehet robbanni. Ez történt velem. A helyi autómentés ugyan segítségemre sietett, de nem voltam biztos benne, nem tesznek-e el láb alól.

Szerencsémre hozzáfértem egy számítógéphez és Budapest alatt megtaláltam a nem csupán autóbérléssel és autókölcsöntéssel foglalkozó céget. Büszkén hirdették, hogy autómentés külföldről - és én boldogan gondoltam arra, hogy megmenekültem. Ezért is mondom, ha időd lenne rá, hívj fel, én most folyamatosan itthon vagyok. Persze levelet is írhatsz vagy faxolhatsz. Én személyesen csak febr. végén vagy márc. elején tudok jelentkezni autóbérlés és sör ügyében Budapesten, a tél miatt én nem nagyon tudok mozdulni. Viszont a sörfőző tapasztalataim most frissek, hát gyorsan meg is akartam írni, főleg, hogy a postát is van, aki átvigye holnap bérautóval Budapestre innen, külföldről.

Mostanában itt nem részletezhető (de nyomós) okból el kellett olvasnom pár cikket az ún.  homeopátiáról. Bele is szédültem a tudomány vagy áltudomány problémájába. Ízlelgettem az érveket, mérlegeltem az ellenvéleményeket, meghökkentem a viták indulatán. A gyógymód  ellentmond a tudományosság alapelveinek. A homeopátiás szerek csupán placebo-hatásuak, klinikai értékelhető más eredményt nem mutatnak.

Ehhez képest a áltudományos gyógymód hívei ennek ellenkezőjét állítják, és bizonyítgatják,  miért hathat az, ami nem létezik. A homeopatáksoknem tagadják, hogy az általuk javallott szerekből hiányzik a kémiai hatóanyag, viszont nagyon is tartalmaz valamiféle ködösen megfogalmazott információt, melyet a vivőanyag (víz, alkohol) vesz át az eredeti szertől. Szerintük épp ez az információ ad olyan bioenergetikai hatást, hogy a beteg hipp-hopp és meg is van gyógyulva.

Az elkötelezett hívek szerint a homeopatikus szerek mindenre jók, e téren némi hasonlóságot mutatnak a búzafű nagyszerűségével, amely köztudomásulag arra is jó, amire nem. Állítólag a bélpanaszok kifejezetten sóvárognak arra, hogy homeopátiásan kezelve legyenek, és több idülten gyógyult beteg egybehangzó állítása szerint a homósok a legjobbak a duguláselhárítás és hashajtás terén.

Én már szaladok is.