Mostanában itt nem részletezhető (de nyomós) okból el kellett olvasnom pár cikket az ún.  homeopátiáról. Bele is szédültem a tudomány vagy áltudomány problémájába. Ízlelgettem az érveket, mérlegeltem az ellenvéleményeket, meghökkentem a viták indulatán. A gyógymód  ellentmond a tudományosság alapelveinek. A homeopátiás szerek csupán placebo-hatásuak, klinikai értékelhető más eredményt nem mutatnak.

Ehhez képest a áltudományos gyógymód hívei ennek ellenkezőjét állítják, és bizonyítgatják,  miért hathat az, ami nem létezik. A homeopatáksoknem tagadják, hogy az általuk javallott szerekből hiányzik a kémiai hatóanyag, viszont nagyon is tartalmaz valamiféle ködösen megfogalmazott információt, melyet a vivőanyag (víz, alkohol) vesz át az eredeti szertől. Szerintük épp ez az információ ad olyan bioenergetikai hatást, hogy a beteg hipp-hopp és meg is van gyógyulva.

Az elkötelezett hívek szerint a homeopatikus szerek mindenre jók, e téren némi hasonlóságot mutatnak a búzafű nagyszerűségével, amely köztudomásulag arra is jó, amire nem. Állítólag a bélpanaszok kifejezetten sóvárognak arra, hogy homeopátiásan kezelve legyenek, és több idülten gyógyult beteg egybehangzó állítása szerint a homósok a legjobbak a duguláselhárítás és hashajtás terén.

Én már szaladok is.