Egyelőre elég kevesen reagáltak a Balládium nevű virtuális felolvasóhely új projektuma keretében tett felkérésemre - de azért lassan már szaporodnak a szövegek. Ötletem abból származott, hogy két nagy költőnknél (nevüket szándékosan nem árultam el, ki-ki nyomozzon utána) szinte ugyanarra a komplex képre bukkantam, egy-egy olyan sorra, amelyeket három fogalom fogott egybe: Éj - kémény - füst. Gondoltam, ha ezt a három szót egy fogalmi háromszög csúcsaiban helyezzük el, akkor ezzel lefedhetünk valamilyen értelmezési tartományt, amely nyilvánvalóan eltér a két költő esetében. Ha újabb szövegek születnének e kifejezés-hármassal, akkor...

És már küldtem is a felkérő leveleket:

Csapjon meg téged is az éjszakai kémények füstje!

A Balládium virtuális honlapszerviz és irodalmi felolvasóhely új projektumot indít Éj - kémény - füst címen.

Meghívott vendégeimtől a sorozat keretében azt kérem, hogy az alábbi két versrészlet egyenes és átvitt jelentését, lehetséges áthallásait számba véve, illetve a felidéződő hangulat egyes elemeit vagy egészét magukra öltve készítsék el saját szövegreflexiójukat. Ez lehet egyetlen sor vagy mondat, de lehet hosszabb vers, elbeszélés vagy értekezés, lehet helyzetrajz vagy történet, emlék vagy vágykép, napló vagy levél, lehet líra, epika vagy akár dráma is – egyáltalán bármi, amit az egymás mellé tett két idézet inspirál.

Egyetlen követelmény, hogy a két fragmentum mindhárom közös szavának – éj, kémény, füst – valamilyen formában (lehet ragozott, képzett, összetett) szerepelnie kell szövegedben.

Projektumom indításával arra számítok, hogy két nagy költőnk párhuzamba állítható idézetei közt olyan pótlólagos feszültség keletkezik, amely az értelmezés, továbbgondolás, asszociálás új dimenzióit nyitja meg alkotótársaim számára és a lírai képekbe foglalt jelentések más és más kontextusokba kerülve egyfajta fogalmi hálót képezhetnek. Ha az éj - kémény - füst hármasság szavait valamiféle lírai háromszögelési pontoknak tekintjük, akkor ki-ki a saját alkotói módszerével új és újabb háromszögeket hozhat létre, s ezek egymással, illetve a kiinduló alakzatokkal érintkezve egyfajta irodalmi birtokfoglalás elemeivé válhatnak.

- eddig a meghívólevél. A már befutott írásokat ez a link listázza ki: Éj - kémény - füst

Hát megalakult. A korábbi tétovaságuk után így dolog nem látszik reménytelennek. A lényegében tartalom nélküli Millába és Szolidaritásba - mint vadoncokba - beoltva a Bajnai hozta tartalom jó energiákhoz juthat, ereje rohamos növekedésnek indulhat. Mondhatni: a dolog rendesen ki lett találva. A nagy kérdés az, hogy a pártokkal való kétféle magatartást hogyan lehet egyensúlyban tartani. Azaz úgy tartani távol őket, hogy közben együttműködésre is mód leyen. 

*

Tegnap én is közreadtam a magam tiltakozását, több blogomban is megjelent. Ígyen fest:

Október 23 - tiltakozás az Orbán-rezsim ellen

Magyarországot elidegeníti Európától az Orbán-kormány. A miniszterelnök és csapata, úgy tűnik, mindent megtesz azért, hogy az ország kiiratkozzon  a jogállamiság és az alkotmányosság intézményeiből, lényegében már a demokrácia van veszélyben, a jogrendszer egypártivá vált, a médiában a szólásszabadságot korlátozó hatalmi presszió tapasztalható. Elemzők sokasága állítja (és nem csak balaoldaliak), hogy az ország a hibás gazdaságpolitika miatt nem tudja elhagyni a hanyatló gazdasági kényszerpályát .

Mindez önmagában is elegendő lenne ahhoz, hogy a demokrácia és a jogállamiság hívei határokon belül és kívül egyaránt fellépjenek az Orbán-rezsim ellen, és felemeljék hangjukat azok is, akik a gazdasági hazardírozást elítélik és látják roppant veszélyeit.

A tiltakozás és felháborodás valamennyi formáját azonban nem is annyira a fentiek teszik indokolttá, hanem az, hogy mindez nemcsak pimasz hatalmi arroganciával párosul, hanem egy olyan ideológiai háttér kiépítésével is együtt jár, amely a társadalmi kirekesztésen, vagyoni, faji, vallási, nemi megkülönböztetésen alapszik.

Az effajta eszmerendszer megerősödése, ráadásul kormánytámogatással, szükségszerűen vezet nem csupán gyűlölködéshez, hanem erőszakhoz is, népcsoportok, vallási és faji közösségek elleni atrocitásokhoz, a másként gondolkodók és az elvárttól eltérő identitással rendelkezők elleni fellépéshez. Mindez szögesen ellentétes nem csupán az alapvető emberi jogok nemzetközi normáival, hanem akár a keresztényi értékrenddel is.

Az Orbán-kormány áldatlan tevékenysége mérhetetlen károkat okoz a határon túli magyarság körében is: Kárpátalján soha nem volt ekkora a széthúzás, nem volt ilyen politikai-ideológiai alapú gyűlölködés a magyarországiakkal megegyező törésvonalak mentén szétszakított népcsoporton belül. Az exportáruvá vált orbáni nacionalizmus a kárpátaljai magyarsággal szembeni ellenszenvet is táplálja az ukránok-ruszinok körében, a Fidesz által favorizált kárpátaljai magyarságszervezet sérelmi politizálása pedig lehetetlenné teszi a kárpátaljai magyarság integrálódását és akadályává vált annak is, hogy e nemzeti kisebbségnek létrejöjjön a hatékony politikai érdekképviselete.

A magam szerény módján az alapvető elvi okokon túl ezért is csatlakozom az október 23-i megmozdulásokhoz és

A LEGHATÁROZOTTABBAN TILTAKOZOM AZ ORBÁN-REZSIM MEGOSZTÓ, KIREKESZTŐ, A SZABADSÁGJOGOKAT KORLÁTOZÓ ÉS A DEMOKRATIKUS-LIBERÁLIS GONDOLKODÁST ELUTASÍTÓ MAGATARTÁSA ELLEN.

A KORMÁNYNAK BUKNIA, A FIDESZNEK VESZTENIE, ORBÁN VIKTORNAK PEDIG EGYSZER S MINDENKORRA TÁVOZNIA KELL A MAGYAR KÖZÉLETBŐL.
 

Már órák óta utaztam, amikor végre feltűntek a ronda iparváros város első torz épületei. Az állomás budös volt és rideg. Bíztam abban, az iskolában barátságodabb kép fogad. Az ipari kémények tárgyában tartott tantárgyi vetélkedő, amelynek második napi fordulójára időben megérkeztem a hajnali busszal a szomszédos városba, tartogatott még számomra meglepetést. Az előző napi fogalmazás-írás után (a gyűjtőkémény szerkezete, kéménybélelés) most tesztlapokat kellett kitöltenünk. Szerepeltek rajta irodalmi és nyelvi kérdések, nem is volt velük nagyobb gondom, legtöbbször tudtam a válaszokat. De akadt néhány más jellegű feladat is, ezek inkább a tájékozottságunkat, általános műveltségünket szondázták. Itt nemegyszer elbizonytalanodtam, Haydnt tévesen barokk zeneszerzőnek jelöltem meg, és bizony nem tudtam, hogy a hajdani Bizáncnak mi a mai neve. Zavarba azonban mégsem ezektől jöttem, hanem amikor az állt a tesztlapon, hogy soroljak fel helyi kályhás mestereket, kémény építőket. A zavart nem maga a feladat váltotta ki belőlem, hanem a saját reakcióm. Elsőként ugyanis már oda is kanyarítottam nagy büszkén apám nevét - az ipari kémények konstrukciós kérdései terén ő első számú szaktekintélynek számított -, amikor elszégyelltem magam. Hogy is veszi az ki magát, hogy vele kezdem a listát. Kihúztam hát, és kollégáit kezdtem sorolni, elég sokat ismertem közülük személyesen is. A felsorolás végére aztán újra odabiggyesztettem apámat. De ezzel sem lehettem elégedett, micsoda dolog, hogy édes szülémet utoljára hagytam, mint valami szánandó sereghajtót, aki talán nem is igazi kémény szakértő, csak a fia protekciójával került fel a listára. Tudtam, hogyne tudtam volna, hogy apámat nem sokra tartja a szakma, épp elégszer vágta a fejéhez anyám ahhoz, hogy - bár engem akkoriban ez egyáltalán nem érdekelt - nekem is a tudatomba vésődjön. Ha utoljára hagyom, azzal én is csak rásütöm ezt a bélyeget, mintha elfogadnám a kéményseprők ítéletét, mintha őhozzájuk csatlakoznék apám ellenében, mintha lenézném azt a munkát, amellyel eltartja családját. Kihúztam hát apámat másodszor is. S hogy ne is látszódjon az űrlapon, kinek a nevét gondoltam kétszer is érdemesnek a törlésre, vastagon besatíroztam a nevét, így adtam le az űrlapot, a magam ejtette két szégyenfolttal, röstelkedve. Az utcára kilépve szörnyű szorongás kerített hatalmába, úgy éreztem, minden ipari kémény rám akar dőlni.

Ha csupán kellemes orrhangom révén is (már elküldtem a hangfájlt), de az idén is ott leszek a monstre költészeti rendezvényen, amely szeptember 29-én 15 órától kezdődik a Petőfi Irodalmi Múzeumban (PIM) és másnap hajnalig tart. Az előzetesen megkapott műsorrend szerint éjfél után elsőként kerülök sorra. 

Íme, a véglegesnek ígérkező lista: 

Áldozó Krisztián Aldó, Angyal Gyula, Aphonia, Babiczky Tibor, Bajtai András, Balázs Imre József, Balla D. Károly (hang), Balogh Attila (youtube), BARDO, Beáta Pozitiva, Berka Attila, Bíró József, Bittner Dóra, Bori Viktor, Borsik Miklós, Can Togay, Csehy Zoltán, Csepregi János , Csobánka Zsuzsa, Darvas Kristóf, Deák Botond, Dóra Attila, Dukay Nagy Ádám, Egressy Zoltán, Erdős Virág, Falcsik Mari, Faragó Kálmán, Fehér Renátó, Filip Tamás, G. István László, Garaczi László, Géczi János, Gerevich András, Györe Balázs, Halasi Zoltán, Hartay Csaba, Hegedűs János, Hong Nhung Nguyen, Horváth Kristóf, Ijjas Tamás, Kabai Lóránt, Kalász Márton, Kalász Orsolya, Kamondy Imre és barátai, Kántás Balázs, Kántor Péter, Kapecz Zsuzsa, Kele Fodor Ákos, Kemény István, Kemény Lili, Kerber Balázs, Kiss Benedek, Kiss Irén, Kiss Judit Ágnes, Kollár Klemencz László, Kozma György, Kőrössi P. József, Kövér András, Krusovszky Dénes, Kukorelly Endre, Ladik Katalin, Lantos László Triceps, Lator László, Lázár Balázs, Magyari Andrea, Márkos Albert, Mavrák Katalin Hugee, MC Zeek, Mesterházi Mónika, Molnár Péter, Murányi Zita, Müller Péter Sziámi, Nagy Márta Júlia, Nemes Z. Márió, Németh Péter Mikola, Nyilas Attila, Nyírfalvi Károly, Oravecz Péter + Szandtner Anna és Berki Szofi, Payer Imre, Peer Krisztián, Petőcz András, Rácz Péter, Rapai Ágnes, Reet Klettenberg, Roger Aquiles Lagniel Salas, Rónai-Balázs Zoltán, Sajó László, Schein Gábor, Simon Márton, Sirokai Mátyás, Somogyi Aranka, Svetla Kjoseva, Szabó Márton, Szálinger Balázs, Szántó T. Gábor, Székelyhidi Zsolt, Szijj Ferenc, Szirtes Edina Mókus, Szkárosi Endre, Szűgyi Zoltán, Tábor Ádám, Takáts Eszter, Tamás Gábor Indiana, Tamás Zsuzsa, TG, Tokai András, Tolvaj Zoltán, Tomaji Attila, Tomaso Kemény, Toroczkay András, Tóth Kinga, Tóth Krisztina, Turczi István, Ughy Szabina, Ujj Zsuzsi, Váradi Péter, Vázsonyi János, Villányi László, Vörös István, Weiner Sennyey Tibor, Závada Péter, Zsille Gábor + Bárdos Deák Ágnes, Gyukics Gábor és Nagy Gabriella

Az idei rendezvény plakátja:

A legnépszerűbb póker játék: Texas Holdem

A felmérések és tapasztalatok egyaránt bizonyítják, hogy kétség kívül ez a játékforma, azaz a Texas Hold’Em a közösségi póker játékok legnépszerűbb változata. Általában 2 és 10 közötti játékos vesz részt a játékban, habár elméletileg 22 játékos is játszhatná (23, ha nincsenek égető lapok). A legzártabb pókerjáték, a fogadások sorrendje állandó. Sokak felfogasá szerint a Texas Holdem póker nem szerencsejáték, hanem sport, melyben szerepet játszik a szerencse is.

Új póker-oldalamon írom:

Valahol mindig perdül a kocka és pörög a rulett szédítő tányérja, valahol mindig felveszi vagy lecsapja egy játékos a kártyalapokat, óvatos mozdulattal odább teszi a bábot a táblán, nagy gonddal számokat ikszel be a szerencsemezőben. Valahol mindig rúgják, dobják, elütik, megpöckölik vagy épp magukhoz szorítják a labdát, másutt biliárdgolyók koccannak, dominókövek illeszkednek egymáshoz, unalmat űznek a kirakott pasziánszok, összerakott puzzle-képek és kitöltött keresztrejtvények.Tudás és szerencse, öröm és bánat, csodálatos siker és megsemmisítő bukás, élet és halál forog a kártyán, golyón, kockán. Átok és áldás egyszerre ül az ember legősibb szenvedélyén – a játékon. (Innen: Texas Holdem póker)

Keresőoptimalizáló seo-munkámkeretében felújítottam ezt az oldalt:

Régi-régi oldal. Sokáig egyáltalán nem foglalkoztam vele - elkészítettem, feltettem rá pár mondatot - aztán magára hagytam. Sőt, egy időben elérhetetlen lett, akkor, amikor az ungparty.net domain előfizetését nem újítottuk meg. Aztán úgy döntöttem, mégis kell nekem ez a név. Azóta igen sok minden került alá, két blog és keresőmarketing tekintetében több igen értékes oldal. Az ungparty.net/karpatalja persze a Google-listán való jó szereplése és 4-es PageRank-száma ellenére nem tartozik a legértékesebbek közé - mert ugyan ki akarna például hirdetni rajta. Vagy mégis? Én mindenesetre megnyitottam a lehetőségét ennek, s tettem alá néhány további fontosnak gondolt weblapot: Kárpátalja - Zakarpattya

Soha nem éreztem kisebbségi helyzetemet és "határon túli" státusomat hátránynak. Mindig inkább úgy tekintettem rájuk, mint egy sokismeretlenes egyetlenben az "adva van" kategória értékeire - nélkülük közelébe sem juthatnék a megoldásnak. Másnak más a készlete - az enyém ilyen, az enyém ez, ebből kell kiindulnom. Ha jól helyettesítem be a készen kapott értékeket a megfelelő helyre, akár még pontosabb, jobb képletet is kaphatok, mint azok, akik látszólag kedvezőbb adottságokból indulhattak ki.

Alkotó embernek meg éppen hogy javára válhat minden különleges, átlagostól, normálistól eltérő, periférikus helyzet. Igaz, hogy kevesebb benne a biztonság és kényelem, de hát ugyan nem a veszélyből és a gyötrődésből merít-e az, aki fest, komponál, ír.

Ahogy valamely élethelyzetről, ugyanúgy egy-egy térségről is a művészek egészen másként vélekednek, mint a sztereotípiákban gondolkodók. Ahol az utóbbiak a modern civilizáció tektonikus szakadékát, a komfortos világ végét látják, ahol kijelölnék a fejlettség és az elmaradottság, a szabadság és a bezártság közötti senkiföldjét, nos, ugyanarról a térségről az emelkedettebb elmék, poéták, piktorok, komédiások azt vallják, nincs izgalmasabb hely, mint az, ahol kultúrák, nyelvek, vallások és nemzetiségek találkoznak - lehetőleg minél távolabb a hatalmi gócoktól. Ami másnak átkozott provincia, íróember számára lehet olyan sajátos intellektuális régió, amely ismeretlen dimenziókat nyit a mélységek és magasságok felé, lehetővé téve, hogy a lokális értékek alig pislákoló jelzőtüzei kirajzoljanak valami titkos kifutópályát a kozmikus gondolatok számára.

Ez pedig nem jelent kevesebbet, mint hogy kisebbségben élni, periférián élni, mezsgyelétet és peremlétet megélni: nagyszerű kiváltság.

Megélni - de nem beleragadni. Időben felismerni a provincia cuppogó sarát. Belelépni, átgázolni rajta - aztán elegáns mozdulattal lerúgni a lábunkról. Vállalva, hogy a benne caplatók emiatt a mozdulat miatt árulónak tekintenek.

Hosszú ideje már annak, hogy nem tudok azonosulni az olyanfajta kárpátaljaisággal, amely kollégáim többségének identitását meghatározza - és alighanem be is határolja. Bár nem kétlem, hogy a sérelmi magatartásból, a történelmi nosztalgiából és a közösségi sorsverés létélményéből táplálkozó alkotói habitus alkalmas keretet adhat egy hiteles életmű létrehozásához, mégis inkább a folytonos önismétlés elsekélyesedő példáival találkozom. Ha a mostohaság folytonos felpanaszolása és a mégis kitartás fogcsikorgató pátosza képezné a kárpátaljaiság legfőbb ismérvét, akkor én valóban nem tekinthetném magam kárpátaljai írónak - és szó se róla, korábban többször éreztem úgy, hogy szellemi értelemben már emigráltam innen.

Az erősebb nagyítású lencseüveg fókuszában azonban egy ideje más összefüggések rajzolódnak ki előttem. Ha eddig azzal fölényeskedtem, hogy "miféle gyökerek? - nekem szárnyaim vannak!" - akkor most higgadtan és megelégedéssel belátom: ezer kötelék fűz ehhez a földhöz. Vékony, csillogó nemesfém szálak, göcsörtös, durva légzőgyökerek - és a gravitáció érzékeny erővonalai. Ide fűznek. De rugalmasságra tanítottam valamennyit: ha akarom, a Holdig is elengednek.

Nincs félelmetesebb a háromlábú rézfaszú bagolynál. Ha betámad, fuccs a magyar hazának. Vagy puccs. Főleg ha a pirézek összeesküsznek!

Ha a Google keresőbe beütjük azt, hogy Google, a keresés első eredménye maga a Google kereső lesz. Ez pedig azt jelenti, hogy a Google pontosan tudja, hogy ő maga kicsoda, önmagával azonosnak tarja magát, azaz erős és határozott identitástudattal rendelkezik. Ugyanakkor – ezen túl – a Google alaposan ki is terjeszti internetes énjét, hiszen önnön elsősége után még 16 milliárd találatot jelez. Így bolygónk minden lakosára több mint két Google esik, ami árulkodó jele annak, ki is valójában a földi civilizáció ura.

Személyes vonatkozású érdekesség: ha a Google keresés kifejezést ütjük be a Google keresőbe, az első találati táblán egy-két saját oldalam is előfordul…

Google keresés | Google keresés | Google keresés |  Google keresés – a Google a barátod

Minden a saját művemnek számít, amit kézjegyemmel ellátok.
Ben Vautier

MEGHÍVÓ

Schmitt Pál könyvsikerét,

a Doktori értekezést

dedikálja Balla D. Károly

a Tudományok Házának Plágium-termében

2012. február 2-án 18 órai kezdettel

A könyvpremiert megnyitja és a műből részleteket ad elő
a doktori címétől ugyancsak megfosztott kárpátaljai kutató, Gabóda Béla

Nézd meg ezeket is: Lemondott Schmitt Pál • Orbán Viktor Lemondott • Ember a Marson! • Elhunyt Balla D. Károly • Ukrajnát felvették az EU-ba!

• Budapest Kaszinó
• Casino Budapest
• Casino Budapest kaszinó
• Keresőmarketing up/seo
• Piros paprika
• Salsa
• Tokaji bor
• Keresőmarketing - keresőoptimalizálás
• Ungvár | Kárpátalja
• performansz - performance

Ha mostanában valaki a hobbim felől érdeklődne, három rövid szót mondanék: sakk, go, SEO. Régebben erre a kérdésre a szellemi játékok választ adtam (ha jól emlékszem, ezzel a hobbival szereplek a Ki kicsoda? lexikonokban), és ez akkor jobban is fedte a valóságot, mert nagyon sok különféle játékot űztem, amikor csak lehetett. Azonban a nagy barkochba-, Mr. X- vagy szóbridzs-partik jó ideje elmaradtak életemből, matematikai-logikai feladványokon is igen ritkán töröm fejem, a pókerkombinációkat is már Kolos latolgatja, nem én. Viszont, mint erről többször beszámoltam, nagy online sakk- és go-játékos lettem, alig akad nap, hogy pár partit (a társadalmilag és anyagilag hasznosabb időtöltések mellett) meg ne engednék magamnak. Azt azonban igazán nem gondoltam, hogy a SEO is szenvedélyemmé válhat. Hobbiszinten űzöm, de újabban kis pénzt is keresek vele. Erről ebben a blogomban még nem számoltam be, most hát a magánéletem iránt fokozottan érdeklődők kíváncsiságát részben kielégítendő, elárulok pár részletet. (Épp a minap tette szóvá kedves barátom, akivel ritkán van módom beszélgetni, hogy azelőtt a mindennapi ténykedéseimről, családi eseményekről is gyakran írtam, mostanában azonban a blogomból nemigen tudhatja meg, hogy s mint élek. Nos, picit mos meglengetem a fátylat.)

2006-ban találkoztam először a SEO fogalmával, és akkor mindjárt bele is cseppentem a sűrűjébe: beneveztem az első magyar keresőoptimalizáló versenyre, amelynek pillangószív volt a kulcsszava. Bár abszolút outsider voltam a témában és inkább csak ösztöneimre hallgatva igyekeztem eredményt elérni, mégis az ötödik lettem. A következő évben már díjazásos, félig-meddig profi verseny indult linkfelhő keresőkérdéssel, még itt is sikerült a 10. helyet elérnem. A 2008-as, II. díjazásos, már vérprofinak mondható erőpróbában (seonyár2008) nem kerültem az élmezőnybe. Viszont e három versenyben való részvétel során fontos tapasztalatokra tettem szert. Ezek alapján ettől kezdve elég erősen odafigyeltem saját oldalaim SEO-vonatkozásaira (többek között éppen amiatt hagytam el a régi UngPartyt, mert belső oldalai a keretes struktúra miatt a Google számára jószerével elérhetetlenek voltak).

No de mi is az a SEO? Keresőoptimalizálás, azaz a keresőmarketing része…Vagyis… A lehető legrövidebben fogalmazva:

A SEO az a tevékenység, amelynek révén egy adott honlapot valamely keresőkifejezésre minél jobb helyezéshez juttatunk a keresők találati listáján.

Ez persze kicsit leegyszerűsítő fogalmazás, valamivel pontosabban és részletesebben így tudnám összefoglalni:

A keresőmarketing részét képező keresőoptimalizálás (SEO, Search Engine Optimization) olyan internetes tevékenység, amelynek célja az, hogy egy adott honlap minél jobb helyezést érjen el a normál találatok közt a honlap üzemeltetője által fontosnak tartott keresőkifejezésekre. Általában normál (vagy organikus) találatoknak a keresők által kilistázott azon találatokat nevezzük, amelyeket fizetéssel nem befolyásoltak, csupán a keresőmotorok belső logikája alapján kerültek a találati lista adott helyére (a fizetett linkek tehát nem tartoznak ide). A keresőoptimalizálás két fő iránya a belső és a külső SEO-munka: az előbbi keretében magát az oldalt tesszük minél alkalmasabbá arra, hogy adott keresésekre jó helyezést érhessen el, az utóbbi során külső erőforrásokat (más honlapokat) igénybe véve érünk el (építünk) az oldal számára minél hatokonyabb támogatottságot.

A három említett verseny során szerzett gyakorlati tapasztalatokkal (és persze némi elméleti tudás beszerzésével) nem csupán azt értem el, hogy saját webhelyeim többségét „szereti a Google”, hanem időnként külső SEO-megbízásokat is kaptam és olykor el is vállaltam egyet-egyet. Barátaim oldalait is gyakran felhúztam a Google-listák élére. De aztán beleuntam a dologba, külső munkákat nem vállaltam.

Változás 2011-ben történt. Egy üzletasszony a neten rám bukkant, s mint amatőr keresőoptimalizátort, rábeszélt, hogy vállaljam el üzleti oldala gondozását. Erre rá is álltam, sőt, már a legfontosabb előkészületeket is elvégeztem, amikor kiderült, hogy mégsem tudunk megegyezni. Ám eddigre én, pusztán SEO-célzattal, beindítottam két „szakmai” blogot. A közös munka ugyan kútba eset, de én nem szüntettem meg a két blogot, hanem gondoztam, gazdagítottam, keresőoptimalizáltam, mígnem 3-as PageRank értékre tettek szert (hogy ez micsoda, arról majd talán legközelebb) és felkerültek a találati listák első tábláira. Nem sokkal ezután megtalált egy másik vállalkozó. Vele már sikerült megegyeznem, így néhány hónapja az ő szakmai oldalát (Transzferár nyilvántartás) optimalizálom, gyakran napi több órányi munkával és szép eredménnyel.

A konkrét megbízás mellékhozama az lett, hogy úgy általában is újra érdekelni kezdett a SEO, pusztán hobbiból is művelni kezdtem, játékból (vagy „szakmai” presztizsből?) fel-felhozom az oldalaimat olyan kifejezésekre, mint például Tsúszó Sándor vagy traumaterápia, időnként pedig közéleti internetes akciókat is kapcsoltam a SEO-hoz. Az ugyanis nem teljesen véletlen, hogy a tiltakozás, József Attila szobra vagy a lemondott Orbán Viktor keresőkérdésre a Google egy-egy saját oldalamat teszi a lista élére. (Tessék kipróbálni!) Ezeket az oldalakat a csúcsra juttatni: több mint hobbi, igazi SEO-szenvedély.

----

Egy új rendszer néhány oldala:

• Ukrajnát felvették az EU-ba
• Elhunyt Balla D. Károly
• Ember a Marson
• seo keresőmarketing - transzferár korrekció
• Google keresés
• Schmitt Pál lemondott
• Lemondott Orbán Viktor
• Transzferár nyilvántartás
• Transzferár nyilvántartás

Azok közé tartozom, akik szívesen néznek régi filmeket. A fekete-fehér „kamaradarabokért” pedig egyenesen rajongok. Meglehet, a kevés szereplős és a látványelemekkel is takarékosan bánó, leginkább a jellemábrázolásra és a belső feszültségre építő művek nem kizárólag saját értékeik miatt kerültek közel hozzám, hanem kicsit valami ellenében is: a túlpörgetett cselekmények és végsőkig fokozott látványosság engem inkább riaszt, mint vonz. Holott persze elismerem, a filmnyelvnek mégis a képiség a lényege, de ha a vizuális telítettség túllép egy bizonyos mértéket, akkor én úgy érzem, hogy a látvány megfoszt a gondolkodás és értelmezés lehetőségétől, nem engedi, hogy a látottak mögé odalássam a magam képeit. Meglehet, ez kissé irodalmi megközelítés, de tény, hogy nekem ebben a műfajban is igényem van a saját olvasatra, s ha ettől megfoszt a rendező, élményem nem lehet teljes.

A Kés a vízben bőven hagy szabad teret gondolatainknak, érzéseinket meg szinte provokálja. Mint valami vízivilági film noir, késztet arra, hogy felvitorlázzuk és az emberi viszonylatok hullámai közé bocsássuk lélekvesztőnket.

A cím persze szimbolikus. Illetve megvan az egyenes értelme is: a lélektani oktatófilmnek is beillő, de magas művészi nívón megalkotott háromszereplős fekete-fehér pszichodrámában kulcsszerepet játszik az a rugós tőr, amely a két férfi vetélkedésének legélesebb pontjain kerül elő. Ám Roman Polanski első (még lengyel) nagyjátékfilmjében (Nóz w wodzie, 1961) felrúgja a csehovi dramaturgiát: a hajó fedélzetére került kés végül is „nem sül el”, holott naiv nézőként azt várnánk, valaki majd hasba vagy hátba szúrva fog a tóba zuhanni. Rendezőnk azonban áttételesebb szerepet szán a gyiloknak: bár végsőkig élezi az „utas” és a „kapitány” összeütközését, mégis más megoldást kínál. Így a vízbe hulló tárgyi valóság a címbe emelve már jelképes jelentésű: a felszínre törő konfliktusok belső, rejtettebb okaira mutat rá, az igazi penge a karakterek mélyén csillan meg.

Az indító mozzanat (a férj majdnem elüti a diákot) utáni hosszú expozíció már-már vontatott lassúságú. Ám a kevés történésben egyre nő a feszültség. Kezdettől látszik, hogy a magát erőteljesnek, mindent jobban tudónak mutató férj és a hallgatag fiatal feleség kapcsolata labilis, és sejthető, hogy a hajóra felcsalt diák jelenléte felszínre hozhatja a néző előtt tisztázatlan párkapcsolat belső ellentmondásait. A férj játssza a szigorú kapitányt, imponálni akar asszonyának azzal, hogy a kissé tétova és a vízi dolgokban járatlan fiú felett kis győzelmeket arat. Ám sikerei kétes értékűek, mert a gyámolatlan diák láthatóan egyre inkább elnyeri a nő tetszését, míg férje fölényeskedését ellenszenvesnek találja. A fiatalemberben fel-feléled az önérzet, olykor megmutatja, hogy ő is ért ehhez-ahhoz, de alárendelt helyzetéből csak a kulmináció pillanatában tud kitörni, akkor is csak azzal, hogy bűntudatot ébreszt a „kapitányban”, akit egy ideig felesége gyilkosnak gondol - itt végleg felborulni látszik kapcsolatuk.

Ami ezután történik, azt előbb a lázadás fordulatainak gondolhatjuk. A férj a hajót elhagyva menekül a maga teremtette csapdahelyzetből, a nő és a vízbe mégsem fulladt diák szerelemmel vesz elégtételt sérelmein. Ám a második lépésben az elkeseredett lázadásokat még elkeseredettebb önfeladások követik. Nincs elkeserítőbb, mint arra gondolni, hogy minden megy tovább úgy, ahogy eddig: a diák visszatér a hatodmagával lakott sivár kollégiumi szobába, a házaspár automobilja pedig a kimerevített képen ugyan megáll a film végén egy kereszteződésnél, de bizonyosak lehetünk afelől, hogy ők is rutinosan visszatalálnak régi életükbe. A súlyos kétségek mégis megmaradnak, mint ahogy a kés pengéje is bármikor megvillanhat a Mazuri tavak mélyén.

több film

Utóirat. A színészhármas tökéleteset alakít. Leon Niemczyk (Andrzej) magabiztossága meggyőző, apró rezdülései azonban pontosan jelzik, fölényessége a jellembéli gyengeség kompenzálása is lehet. Jolanta Umecka (Krystyna) is ért ahhoz, hogy hidegsége és látszólagos érzéketlensége mögött megsejtesse a végzet asszonyát. Zygmund Malanowicz (a diák) a maga természetességével tökéletesen hozzá a kissé gyámoltalan, de önérzetes fiatal férfi alakját, akit szabadságvágya előbb-utóbb arra késztet, hogy fellázadjon ne csak a fölé helyezkedő uralom, hanem az alárendeltséget elfogadó önmaga ellen is. A szintén szimbolikusnak gondolható szerepet hitelesen alakító színész máshonnan is ismerős lehet a magyar néző számára: csaknem húsz évvel később ő volt a főszereplője Gaál István Cserepek c. kitűnő filmjének.

Néhány epizód elérhető a videómegosztók oldalain, én itt inkább a film zenéjét tűzöm be. Minőségi jazz a 60-as évekből, a legendás lengyel Krzysztof Komeda dallamát a svéd Bernt Rosengren fájdítja ki a szaxofonból:

Írásom megjelent: VilágMa, 2011. dec. 29. Ottani összes cikkem. Kés a vízben. Rendezte: Roman Polanski; forgatókönyv: Jerzy Skolimowski, Jakub Goldberg, Roman Polanski; zene: Christopher Komeda, Bernt Rosengren; operatőr: Jerzy Lipman. Szereplők: Leon Niemczyk (Andrzej), Jolanta Umecka (Krystyna), Zygmund Malanowicz (fiatal fiú).