Atyai dédapám, Balla Endre negyvenhét éves korában rendelte meg az itt látható arcképét azzal a megkötéssel, hogy harminc évvel öregebb-magát szeretné látni a festményen. A családi legenda szerint felvidéki falujában, Vékén, ahonnan családunknak ez a szála származik, ismerkedett meg a Háromszlécsen élő piktorral, Jan Hanula fafaragó mester fiával, Jozef Hánulával, akivel barátságott kötött.

A jövőbelátó arcmás elkészült, és mi úgy tudtuk, ez az eredeti alkotás maradt ránk, utódról utódra vándorolva. Amikor nagybátyám, az ugyancsak festőművész Balla Pál meghalt, hozzánk került a portré. Számunkra csak utólag derült ki, hogy Hanula a szlovákok nagy nemzeti festője lett, 1944-ben hunyt el a Balaton környékén: apám, nagybátyám még kifaggathatta volna, igaz-e a családi legenda.

Hogy Jozef Hanula festménye ne unatkozzék egymagában, íme, még egy képzőművészeti adalék. Nagyapám, a velem D. híján azonos nevű Balla Károly szobránci jegyzői dolgozószobájában a falra függesztve egy kissé mord úr figyelte családunk hullámzó történetét. A fehér keménygallért viselő úr Johann Gregor Leicht, pozsonyi városatya és útmester volt, a neve még most is leolvasható a vászon túloldalán, s negyven éve még a festő neve is, meg a dátum is kibetűzhető volt (mintha 1812 lett volna). A festő nevét ma már egyáltalán nem látom, a dátumot is alig. Mellette a falon Rákóczi fejedelem fiának, Györgynek a portréja függött abban a szobránci jegyzői hivatalban; Köpeczi Béla és Várkonyi Ágnes II.Rákóczi Ferenc c. műve (1976-ban megjelent) II. kiadásában a fiatal Rákóczi Györgynek ugyanez a portréja jelent meg, mint ami most a családunk tulajdonomában van - azzal a szerény kiegészítéssel, amelyet a könyv tudós képzőművészeti szerkesztője közölt velem a rendszerváltó évek egyikén s Várban, munkahelyén, hogy a nálunk csodálható, lányos arcú Rákóczi-fiú portréja alighanem másolat; a Rákócziak nagy népszerűsége a fiút is körülvette, ezért számos másolat készült arcképéről. Elképzelhető, hogy nagyapámnak jegyzősködése idején valaki ezzel honorálta meg egy különmunkáját. 

Mindez része a családi legendáriumnak. A valóság azonban az, hogy mindhárom portrét nagybátyám festette (másolta) sajátkezűleg még fiatalkorában, és eredetük történetét is ő kanyarította hozzá. Én meg elvégzem a csalándi legendáriumban a kármentést.